Az indián emlékeken a székely írás sok jelének a párhuzamát megtaláljuk. Mivel az indiánok vagy 40 000 évvel ezelőtt mentek át Amerikába, a párhuzam segít időhöz kötni a székely írás keletkezését.
1. ábra. A maja Kukulkán isten szobra, mellén a Jóma "jó ma(gas)" ligatúrávalA Jóma ligatúra a kőkori, ősvallási jelentőségű jelekből kialakult székely írás "j" (jó) és "m" (magas) jelének előképéből alkotott összetétel. A "magas" jel megfelelője ismert a kínai írásban is (ott is a kaptató "magasba vezető út" jele). A "jó" jel kacskaringó alakú pontos megfelelője megtalálható a csukcs szójelek között (szintén "jó" jelentéssel), valamint a mártonhelyi Szent Kristóf freskón is (ahol a jó "folyó" jelölésére használták).
A Jóma ligatúra képi tartalma egyrészt az égi folyóra utal (a kacskaringó egy égig csapó hullámtarajt ábrázol és a Tejút jele, ezt jelöli elsősorban és eredetileg a magyar jó "folyó" szó, amely egyúttal az Isten jelzője is); másrészt hegyekből rakott lépcsőt ábrázol (amivel a Tejút magasba vezető út voltát húzza alá).
A Jóma név egy kőkori - a Tejúttal azonos - isten neve. Az isten emléke a finn jumala "isten", a magyar ima szavakban és az iráni Jima és a japán Jimmu Tenno alakjában is fennmaradt. A név változata egyes mai penut indián nyelvekben "sámán", vagy "orvos" jelentésű (ezekre Otto von Sadovszky figyelt fel, s a magyar jó szó megfelelőjének tartotta őket - azonban az írástörténeti megfelelőket nem ismerte).
A Jóma ligatúra felbukkan a hunok régészeti emlékein (például az alucsajdengi hun koronán és jelvényen) is, meg a Szent Koronán, illetve magyar néprajzi tárgyakon (csángó hímestojáson, őrségi tálon) is.
A Jóma ligatúra képi tartalma egyrészt az égi folyóra utal (a kacskaringó egy égig csapó hullámtarajt ábrázol és a Tejút jele, ezt jelöli elsősorban és eredetileg a magyar jó "folyó" szó, amely egyúttal az Isten jelzője is); másrészt hegyekből rakott lépcsőt ábrázol (amivel a Tejút magasba vezető út voltát húzza alá).
A Jóma név egy kőkori - a Tejúttal azonos - isten neve. Az isten emléke a finn jumala "isten", a magyar ima szavakban és az iráni Jima és a japán Jimmu Tenno alakjában is fennmaradt. A név változata egyes mai penut indián nyelvekben "sámán", vagy "orvos" jelentésű (ezekre Otto von Sadovszky figyelt fel, s a magyar jó szó megfelelőjének tartotta őket - azonban az írástörténeti megfelelőket nem ismerte).
A Jóma ligatúra felbukkan a hunok régészeti emlékein (például az alucsajdengi hun koronán és jelvényen) is, meg a Szent Koronán, illetve magyar néprajzi tárgyakon (csángó hímestojáson, őrségi tálon) is.
